Miért is szeretek Karintiában túrázni? És miért annak is a délnyugati részén a Karni és Gailtal-i Alpokban? Pedig itt nem is magasodnak a 3000 és 4000 méteres csúcsok…
Hütte a Karni-Alpok oldalában 1700 méteren.
Miért éppen a Karni-Alpok?
Miért is szeretek Karintiában túrázni? És miért annak is a Délnyugati részén a Karni és Gailtal-i Alpokban? Pedig itt nem is magasodnak a 3000 és 4000 méteres csúcsok…
Az első hegyi lépések
Véletlenül kezdtem már közel 20 éve túrázni az Alpokban. Úgy kezdődött, hogy valaki elhívott egy hétvégi túrára. Ez a Reissek 2965m-es csúcsának meghódítása volt. Több meglepetés is ért ezen a hétvégén, hiszen eddig csak Magyarországon túráztam. Első meglepetés, hogy Ausztriában mennyivel mást jelent egy turistaút. A terep sokkal nehezebb, meredekebb, nagy fellépések, sziklás terep, kitettség, cserébe páratlan panoráma. Furcsa volt az is, hogy itt a túra hosszát nem kilométerben, hanem szintemelkedésben és időtartamban mérik, hogy izomlázam a lefelé menettől lett, nem is az emelkedőtől.
Külön élmény volt először aludni 2000m feletti hüttében, úgynevezett lágerszálláson. Hiába van napközben jó idő, estére nagyon lehűl a levegő, és a hütte közösségi (egyetlen fűtött) terébe vonul vissza mindenki. Ezeken a szállásokon általában korlátozott a mosdási lehetőség, ellenben van jó hangulat, végre nem fúj a szél és egy forró levestől minden maga a boldogság.
Visszatérni
Ezen az első túrán örökre megfertőződtem a hegyekkel. Alig vártam mikor mehetek legközelebb. Egyre nehezebb és magasabb csúcsokat kerestem. Jártam sziklás hegyekben, klettersteigeztem, voltam többször gleccseren, igazán magashegyen 6900 méteren. Sokszor talán kicsit többet is vállaltam, mint „hegymászó” tudásom engedte volna. Aztán született egy kisfiam, én pedig egy kicsit megváltoztam. A hegyek szeretete természetesen megmaradt, de nem keresem már a veszélyt. Olyan helyen szeretek inkább túrázni, ahol nincs tömeg, a szálláson nem kell az asztal alatt aludni mint a Mont Blanc mászáskor az elviselhetetlenségig tömött régi Gouter menedékházban, viszont a hegyekben, a panorámában zavartalanul lehet gyönyörködni, nyugodtan lehet élvezni a természet szépségeit. A kihívást nem feltétlenül a terep nehézségében keresem, hanem inkább a fizikai teljesítményben. Hosszabb táv, nagyobb szintkülönbség, sebesség növelése. A könnyebb terepen most már bakancs helyett terepfutó cipőt használok, és nagyon kis csomaggal, de futva teljesítem a távot. Ilyenkor persze nincs sok idő a tájban gyönyörködni. Arra akkor van lehetőség, ha kisfiúnkkal megyünk. 5 évesen volt első komolyabb túráján, ahol sziklás terepen 800m szintet teljesített!
És akkor miért is Gailtal-i és Karni Alpok?
Igaz csak 2000-2700-as csúcsok vannak, de a hosszan elnyúló gerincek mindkét oldalán 1500 m szintkülönbség tárul elénk. Messze ellátni a végtelen hegyekre, északnyugaton a Grossglocknerig, délkeletre pedig a Júliai Alpok sziklás csúcsai látszanak a Triglav tömbjével. Ha nincs időm, kedvem 1500 m szintkülönbséget megtenni, akkor több csúcs közelébe is vezet autóút 1400-1600 m magasra, ahonnan már 500-600 m szintet kell csak legyőzni a körkörös panorámáért, látványért. Kellemes zöld hegyi legelők, hütték többfelé, ahol lehet kicsit pihenni, és valami finomságot fogyasztani.
Aztán még azt is szeretem a környéken, hogy sokat süt a nap (a Magyaroszági átlagnál 20%-al többet), jó az idő, emiatt a túraszezon is lényegesen meghosszabbodik. És ha a hegyekben leesik a hó, várnak a szuper minőségű futó és bringautak a Gail és Dráva völgyében, aszfalton és terepen!
Miért is szeretek Karintiában túrázni? És miért annak is a Délnyugati részén a Karni és Gailtal-i Alpokban? Pedig itt nem is magasodnak a 3000 és 4000 méteres csúcsok…
Az első hegyi lépések
Véletlenül kezdtem már közel 20 éve túrázni az Alpokban. Úgy kezdődött, hogy valaki elhívott egy hétvégi túrára. Ez a Reissek 2965m-es csúcsának meghódítása volt. Több meglepetés is ért ezen a hétvégén, hiszen eddig csak Magyarországon túráztam. Első meglepetés, hogy Ausztriában mennyivel mást jelent egy turistaút. A terep sokkal nehezebb, meredekebb, nagy fellépések, sziklás terep, kitettség, cserébe páratlan panoráma. Furcsa volt az is, hogy itt a túra hosszát nem kilométerben, hanem szintemelkedésben és időtartamban mérik, hogy izomlázam a lefelé menettől lett, nem is az emelkedőtől.
Külön élmény volt először aludni 2000m feletti hüttében, úgynevezett lágerszálláson. Hiába van napközben jó idő, estére nagyon lehűl a levegő, és a hütte közösségi (egyetlen fűtött) terébe vonul vissza mindenki. Ezeken a szállásokon általában korlátozott a mosdási lehetőség, ellenben van jó hangulat, végre nem fúj a szél és egy forró levestől minden maga a boldogság.
Visszatérni
Ezen az első túrán örökre megfertőződtem a hegyekkel. Alig vártam mikor mehetek legközelebb. Egyre nehezebb és magasabb csúcsokat kerestem. Jártam sziklás hegyekben, klettersteigeztem, voltam többször gleccseren, igazán magashegyen 6900 méteren. Sokszor talán kicsit többet is vállaltam, mint „hegymászó” tudásom engedte volna. Aztán született egy kisfiam, én pedig egy kicsit megváltoztam. A hegyek szeretete természetesen megmaradt, de nem keresem már a veszélyt. Olyan helyen szeretek inkább túrázni, ahol nincs tömeg, a szálláson nem kell az asztal alatt aludni mint a Mont Blanc mászáskor az elviselhetetlenségig tömött régi Gouter menedékházban, viszont a hegyekben, a panorámában zavartalanul lehet gyönyörködni, nyugodtan lehet élvezni a természet szépségeit. A kihívást nem feltétlenül a terep nehézségében keresem, hanem inkább a fizikai teljesítményben. Hosszabb táv, nagyobb szintkülönbség, sebesség növelése. A könnyebb terepen most már bakancs helyett terepfutó cipőt használok, és nagyon kis csomaggal, de futva teljesítem a távot. Ilyenkor persze nincs sok idő a tájban gyönyörködni. Arra akkor van lehetőség, ha kisfiúnkkal megyünk. 5 évesen volt első komolyabb túráján, ahol sziklás terepen 800m szintet teljesített!
És akkor miért is Gailtal-i és Karni Alpok?
Igaz csak 2000-2700-as csúcsok vannak, de a hosszan elnyúló gerincek mindkét oldalán 1500 m szintkülönbség tárul elénk. Messze ellátni a végtelen hegyekre, északnyugaton a Grossglocknerig, délkeletre pedig a Júliai Alpok sziklás csúcsai látszanak a Triglav tömbjével. Ha nincs időm, kedvem 1500 m szintkülönbséget megtenni, akkor több csúcs közelébe is vezet autóút 1400-1600 m magasra, ahonnan már 500-600 m szintet kell csak legyőzni a körkörös panorámáért, látványért. Kellemes zöld hegyi legelők, hütték többfelé, ahol lehet kicsit pihenni, és valami finomságot fogyasztani.
Aztán még azt is szeretem a környéken, hogy sokat süt a nap (a Magyaroszági átlagnál 20%-al többet), jó az idő, emiatt a túraszezon is lényegesen meghosszabbodik. És ha a hegyekben leesik a hó, várnak a szuper minőségű futó és bringautak a Gail és Dráva völgyében, aszfalton és terepen!
powered by Typeform
Írta: Németh Mónika
Sífutó, futó, túrázó. A kintjobb.com alapító társtulajdonosa.
Infó:
A Karni-Alpok 3 ország határán fekszik, így a következő elnevezésekkel is találkozhatsz: osztrák neve Karnische Alpen, az olasz megnevezése Alpi Carniche, a harmadik pedig a szlovén, Karnijske Alpe.
A Karni-Alpok 3 ország határán fekszik, így a következő elnevezésekkel is találkozhatsz: osztrák neve Karnische Alpen, az olasz megnevezése Alpi Carniche, a harmadik pedig a szlovén, Karnijske Alpe.
