Kintjobb.com - Sífutas Blog

Hogyan kezdtem el a sífutást

Wed, 31 Jan 2018 21:49:12 GMT

Téli sport? Igen, téli sport volt a mountainbikozás a jegesre taposott Nagy-Hárs-hegyi ösvényeken, futás a bokáig érő friss hóban, fel egészen az Erzsébet kilátóig és a véget nem érő hótaposás nagy, nehéz túrabakancsban a Csóványosra.
Nem, mint a fentiekből is sejthető, nem síeltem, nem is volt ismerősöm aki komolyan síelt volna, így a tél, a nyári kedvtelések űzése volt a kihívást jelentő téli körülmények között.
De egyszer, egy januári napon épp a Tengerszem túraboltban jártam új kamásli vásárlás dolgában, amikor megakadt a szemem egy pár hófehér Fischer futólécen. Nem volt nehéz észrevenni, egy 205 cm hosszú léc meglehetősen domináns látvány. Az eladókkal beszélgetve, hamarosan a hétvégére tervezett börzsönyi sífutás lázában égtem én is. A léccel kezemben léptem ki a bolt ajtaján.
Találkozónk és indulás Király-réten volt. Az akkoriban gyakori hóeséstől már a parkoló mellett felcsatolhattuk sífutó léceinket és a MagasTaxi túristaházat megcélozva nekivágtunk az emelkedőnek.
Ha már sífutottál pályán, most kérdőn nézhetsz, hogy ott hol is fut a jellegzetes formájú, ratrakkal húzott párhuzamos sífutónyom? Nem fut sehol, akkor sem, és ma sem húznak nyomot a Börzsönyben, így első próbálkozásom egy sífutó kirándulásként indult. Mint az első métereken kiderült, igen profi lécet sikerült választanom, igazi hangsebességre tervezett páros volt kezdő talpam alatt. Egy pikkelyek nélküli, tapadóvaxot igénylő fenevad, amit a 3 órásra nyúló hegymenetben sem igazán sikerült megzaboláznom. Dinamizmusom hiányában többet csúsztam vissza, mint előre, az egyenetlen talajon a tapadóvaxolt rész nem mindig ért le, így kötéltáncosként billegtem a lécen. Mindezek ellenére hogyan haladtam mégis felfelé, egyre közelebb a forró teát kínáló házhoz? Szerencsére a sífutó szett része a futóbot! Itt a leghasznosabb felszerelésemnek bizonyult, jó hegyes végét a hóba mélyesztve, méterről méterre küzdve a visszacsúszással, az izomszakadás határáig terhelt tricepsszel, de sikerült befutni a Taxi-rétre, s lihegve beesni a házba.
A büfézés melegében úgy tűnhetett, túl vagyunk a nehezén, izzadni már biztos nem fogunk, és most jön minden téli sport igazi célja, az önfeledten hófergeteget húzva lefelé száguldás. Erre a túrára visszagondolva nem tudok ilyesmit felidézni, még hasonlót sem…
Lefelé, a háztól az erdészeti - Cseresznyefa parkoló Nagy-hideg-hegy - murvás utat választottuk. Elsőre megnyugtatónak tűnt, a fákkal és óriás kövekkel tűzdelt zöld jelzéshez képest, de akadtak problémák itt is bőven. A délutáni nap és az aznapi forgalom a kerekek nyomvonalán kiolvasztotta a havat, ami így inkább emlékeztetett egy ráspolyra, mint sífutóútra. Siklásra alkalmasnak csak az út széle mutatkozott, egészen addig, míg a réten frissen elsajátított hóekés lassítást nem akartam kipróbálni a szédületesnek tűnő kb. 20 km/h tempót és egy éles kanyart elérve. Fékezéskor a keréknyomra ledöccent lécem úgy állt meg, mint egy gekko tappancsa a plafonon, én pedig a következő pillanatban egészen közelről érezhettem milyen is a hóba harapni.
De ezzel még nem volt vége! Talpraállás után folytatódott az izgalom, ismét felgyorsulva már rutinosabban fékeztem ki a soron következő kanyarokat, de a szeptemberi gyalogtúrákon oly kívánatos vadmálna bokor hó alatt meglapult indáival nem kalkuláltam. Az indák, mintha az aláfutó sífutóléc csapdába ejtésére tökéletesítették volna a tüskés karjait. Újabb hasalás, de most a marasztaló bokor tüskéivel is meg kellett küzdeni a továbbsiklás előtt.
De innen már nem volt megállás, csak siklás, siklás vissza Király-rétre..

Uhh, és ebben mi volt a jó? Ezek után miért írok a sífutásról, miért szervezünk oktatásokat, futóléces kirándulásokat?

Mert volt benne minden, amit szeretek, a fizikai aktivitás egy cél elérésére, a hasítóan friss levegő, az újfajta mozgás jelentette játékos izgatottság, a havon siklás hangtalan, nagyszerű dimenziója és még számtalan apró érzés, ami lehorgonyozta ezt az emléket, és 25 év távlatából is felidézhetővé teszi sok részletét.

Azóta nem maradt ki egy telem sem sífutás nélkül, és már közelít a következő reggel, amikor havas tájra ébredhetünk. Kint jobb!

1 perc suhanás két vékony lécen csodaországban

Wed, 03 Jan 2018 21:49:12 GMT

Egy hétköznapi nyugis délután kiruccantunk a tőlünk 30 percre lévő Tarvisio melletti sífutópályára. Az infó oldal még nem jelezte a nyom elkészültét, de próba szerencse alapon megnéztük, hiszen 2 nap hóesés után ha nem is tökéletes nyomon de biztos találunk lehetőséget egy kis sífutásra.
Találtunk:))
Az 50. másodpercben felbukkan az Olasz Júliai-Alpok legmagasabb csúcsa, a Jof di Montasio is!

Miért éppen a sífutás?

Tue, 12 Sep 2017 13:20:24 GMT

A telet igazából akkor szerettem meg, amikor elkezdtem síelni. Nem sífutni, hanem alpesi síelni. Minden szép fehér, akár havazik, akár a nap süt: a táj akkor is gyönyörű, és furcsa mód nem fázok... tovább olvasom

Szeretem a száguldást lefelé a lejtőkön. Aztán egy idő után már nem izgat annyira. A sízés csak akkor az igazi, ha szép az idő, ha tényleg nagyon jó minőségű a pálya. Elfáradok estére, de szinte csak a combjaim sajognak, nincs az a kellemes fáradtság, ami egy jó futás, vagy túra után van. Érzem hogy az izmaim dolgoztak, de szívem nem dolgozott, tüdőm nem tágult. Aztán a barátok is lemaradoznak. Már a csapat felének volt térdszalag szakadása, vagy sokan sok év próbálkozás után belátták, hogy igazából félnek a lejtőn, és nem is az ő sportjuk a síelés.

Aztán kipróbáltam a sífutást. Igazából azért, mert kicsi gyerekkel nem lehet síelni, de azért a téli mozgásra meg szükségem van. Ma már sokkal többet sífutok, mint alpesi síelek. És miért?

Ha igazi mozgásra vágyok, akkor 1 óra intenzív diagonál vagy korcsolyázós sífutás alaposan átmozgat, és kellemesen el lehet fáradni. Nagyon jó kiegészítése a futásnak, terepfutásnak télen. Ugyanakkor sokszor indulunk családi „túrára” is sífutó lécen. Kisfiúnkat egész kicsiként hátihordozóban, nagyobbacskaként sífutó utánfutóban, aztán 6 éves kora óta már saját sífutó lécén visszük magunkkal. Ilyenkor sokszor egész nap kint bolyongunk erdei pályákon klasszikus sífutó lécünkön. Nem utolsó sorban pedig nincs az a tömeg a sífutó pályákon,mint ami sípályákon. Itt tényleg lehet élvezni a természetet. Sokan kérdezik, hogy a kisfiúnk is szereti? Határozott igen a válasz. Sőt sokszor inkább ő is a sífutást és nem a lesiklást választja. Itt is van kék, piros és fekete pálya.

A fekete pályákon már komoly élmény a lefelé csúszás könnyű léceinken. És van még két hatalmas előnye az alpesi sível szemben: az egyik a felszerelés könnyűsége, könnyedsége. A sífutó cipőben lenni olyan érzés mintha egy szuper könnyű túrabakancs lenne rajtad, nincs többé elhalt végtag. És a sífutó léc is nagyon könnyű. A másik nem elhanyagolható előny pedig az olcsósága. Egy napos síberlet nagyobb pályákon Ausztriában 45-48 euró (2017-ben), sífutó pálya használata pedig csak 0-8 euró közt van. Sok helyen van már hóágyúzott sífutó pálya, így biztosan nem kell tartani a hónélküliségtől, csak utána kell nézni a hóágyúzott pályáknak. Maga a sífutó felszerelés megvétele is olcsóbb, és ha nincs sajátod, a bérlése is sokkal kedvezőbb...

Írta: Németh Mónika

Sífutó, futó, túrázó. A kintjobb.com alapító társtulajdonosa.

Így tedd fel a sífutó kötést

Fri, 29 Jan 2016 21:32:51 GMT

Nyugodtan légy bátor, és fúrd fel magad a sífutó kötést!

De a képeken látható eszközökre szükséged lesz. Fúró, 1-3mm fa fúrószár, csillag csavarhúzó, csavarrögzítő, vonalzó... és persze egy sífutó kötés és sífutóléc. Itt egy salomon junior futólécre került fel egy szintén junior atomic sns kötés. Ha kérdésed van kérdezz bátran a cikk alatt. Megpróbálok segíteni.

Kint jobb már google+ oldalon is!

Mon, 25 Jan 2016 15:02:49 GMT

Értesülj gyorsan mikor sífutunk legközelebb, szólj hozzá és osztd meg a google+ felületünkönk is.
Elérhetőség itt: https://plus.google.com/u/0/104629321590986501053
Hírek, képek, információk sífutásról, hótalpazásról és a nyári gyalogtúráinkról.

A klasszikus stílusú sífutó technika

Tue, 19 Jan 2016 21:43:30 GMT

Gyalogolni kis hóban is fárasztó, de ha térdig ér akkor szinte lehetetlen küldetés kilóméteres távot megtenni még sík terepen is, nem beszélve a dombokról, hegyoldalakról. Ezek a körülmányek gyakran fenállnak Európa északi vidékein, így nem csoda, hogy a régészek 7000-8000 éves sítalpakat is találtak már oroszországi feltárásokon. Ezeket a sítalpakat a havon csúsztatva-lépdelve jutottak előre síkságokon, oldalazva lépve az emelkedőket küzdöttél le.
A mai kecses sífutólécek kevésbé alkalmasak az érintetlen vadon bejárására, viszont tökéletes eszközei az előkészített sífutó pályán való sportolásnak, legyen az hobbi vagy verseny célú. És ha láttál már síutó pályát akkor tudod, kétféle felületet alakítanak ki rajta. Van a teljesen lesimított kb. 2 méter széles rész, és általában ennek jobb vagy bal odalán pedig a sínre hasonlító, a hóba mélyesztett párhuzamos nyom,. Na ez a nyom a klasszikus sífutás legkomfortosabb terepe.

A technika alapeleme a lécek váltott előre csúsztatása az ellentétes oldali kar előre lendítésével. Ezt nevezzük diagonál lépésnek. A hóról ellépést-lendületvételt a testsúly egy lécle terhelődésekor lenyomódó lécközép részen lévő pikkelyezés hóba mélyedése, vagy ugyanezen rész tapadóvaxos felületének kontaktusa teszi lehetővé.

Az előrejutás másik technikája a páros botozás. Az egymás mellett futtatott léceknek az egyszerre előrelendített karokkal, majd botozással adunk lendületett.